KeramiArt

Raku kerámia: Az elemek harmóniája

Gyakran választom a raku technikát, mert így olyan esztétikumú kerámiatárgyakat hozhatok létre, amelyek a mai modern, letisztult forma- és színvilágú belső terekben valamint konzervatívabb eleganciával berendezett környezetben egyaránt megtalálják és megállják helyüket. A raku kerámiák minden darabja végtelenül és kiszámíthatatlanul egyedi, letisztult, fiatalos, modern és természetközeli. Bennük van az alkotó szíve-lelke, mivel nemcsak a raku tárgyak izgalmasak, maga a rakuzás folyamata is az. Több, mint egy alacsonytüzű, redukciós égetési technika, valójában kalandos, többszereplős performance.

Bejegyzések a rakuról Raku tárgyak

Történet

A raku technikát Japánban fejlesztették ki az 1500-as évek elején a zen buddhista mesterek teaceremóniáinak készleteihez. A raku szó annyit tesz: a szabadság élvezete. A mesterek kedvelték, amiért visszafogott, szolidan ízléses, egyszerűen természetes, és tudatosan kerüli a fényűzést… mindez tökéletes összhangban áll a zen filozófiával.

A zen mesterek szerint a raku egyetlen értéke megfoghatatlan, könnyed, mégis meggyőző erejű szépsége, fazekasmunka, amelynek nincs haszna, sem funkciója. A rakuhoz másfajta szempontrendszer szerint kell közelíteni, ahogy például a festményeket szemléljük vagy egy szimfóniát élvezünk.

Nagy becsben tartják, mert úgy gondolják, az Alkotó Szelleme testet ölt a tárgy alakjában, a talpán bukkanva felszínre, amelyet hagyományosan nem mázaznak. Úgy hiszik, ha kellően odafigyelünk saját magunkra, a raku kerámiákat szemlélve képesek vagyunk megtalálni bennük saját Szellemünket és létünk Értelmét.

Egy raku tárgy születése

A raku tárgyak egy Föld, Tűz, Levegő, Víz folyamat során születnek. A négy őselem együtt formálja harmonikussá az egyes darabokat. A tárgy Földből és fém-oxidokból épül fel, az agyagot és a mázakat Tűz formálja át a kemencében, az onnan kikerülő, vörösen izzó alkotások azonnal faforgácsba vagy más éghető anyagba kerülnek, itt kerül sor a másodlagos redukcióra, az oxidokban gazdag mázak átalakulására. A Levegő változó oxigénszintje alakítja ki a felületek változatos mintáit, míg végül a Víz tesz pontot a folyamat végére.

Föld

Raku+Föld: Minden egy darab agyaggal indul

Raku+Föld: A fölösleges részeket aprólékos munkával eltávolítjuk

Raku+Föld: Száradó gömbök

Raku+Föld: A felületet néha kaviccsal kifényesítjük

Tűz

Raku+Tűz: Tárgyak a kemencében

Raku+Tűz: A gázfáklya gyorsan emeli a hőmérsékletet

Raku+Tűz: Még pár tíz fok

Raku+Tűz: Muszáj fogót használni, nem könnyű feladat

Levegő

Raku+Levegő: Az izzó tárgyak újabb hősokkot kapnak

Raku+Levegő: Zárható konténerekbe kerülnek

Raku+Levegő: Itt játszódik le a redukciós folyamat

Raku+Levegő: Az oxigénszint határozza meg a felület mintázatát

Víz

Raku+Víz: A víz megállítja a redukciós és oxidációs folyamatokat

Raku+Víz: A tárgyakat vízpermet éri, majd meg is mártóznak

Raku+Víz: Óvatosan, mert akár föl is robbanhatnak

Raku+Víz: Még egy kis sikálás, és készen is vagyunk

5 írás

Ildikó névjegye:

Célom, hogy szerethető, igényes, sokféle vizuális és taktilis élményt nyújtó kerámiatárgyakat hozzak létre. A tárgyalkotó folyamat számomra állandó, tudatos, részben mégis ösztönös kísérletezést jelent az anyaggal, formákkal, felületekkel. Célom a szépség megragadása. A folyamat során intuitív módon kutatom a harmóniát, keresem a szépet. A kezeim között születő tárgyak a kereső-kutató-szemlélődő ember belső útjának lenyomatai.

1 hozzászólás ("Raku kerámia: Az elemek harmóniája")

Számít a véleményed, szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.